Sokan félnek a kelt tésztától, mert időigényes és kockázatos vállalkozásnak látják. Van némi igazságuk, de most őket is meg kell hogy nyugtassam, maximum kétszer öt perc munka van vele, az is 12 óra különbséggel. Roppanós kéregben, istenien puha-ragacsos belső rejlik. Elronthatatlan, és fogyasztóként abbahagyhatatlan, tényleg! Nálunk gyakran készül, mindenféle formában: aszalt paradicsommal, fekete olívával, ma reggel épp olívás-fetás változatban. Úgyhogy, szkeptikusok, tegyetek próbára engem és a ciabattát :)!
Hozzávalók:
– 500 g liszt (nálam mindenféle variáció volt már, 50% mindig búza finomliszt, a többi lehet tönköly, teljes kiőrlésű búza, jól tolerálja)
– 1 ek. só
– 4 dl langyos víz
– 2,5 dkg friss élesztő
– 8 dkg aszalt paradicsom, vagy olíva bogyó, esetleg 10-12 dkg-ig feta és olíva vegyesen
Az élesztőt morzsold egy mély tálba, keverd el fél dl langyos vízzel. Szitáld rá a lisztet, szórd rá a sót, öntsd rá a maradék vizet, és fakanállal keverd egynemű, ragacsos masszává.
Takargasd be anyai/atyai gondoskodással, majd hagyd kelni 12 órán át!
Amikor formázni készülsz, a felületet vastagon lisztezd meg, mert igen ragacsos tésztával lesz dolgod. Borítsd a lisztezett felületre, kicsit lapogasd el, szórd bele az általad választott ínyencségeket, és határozott mozdulattal csavarj rajta kettőt-hármat, hogy felvehesse jellegzetes ciabatta formáját!
Egy sütőpapírral bélelt püspökkenyér forma nálunk a szent hely, forma nélkül szétlapulna nagyon, nem ajánlom 🙂 .
200 fokra melegítsd elő a sütőt, légkeveréses üzemmódban, 40-45 perc alatt süsd készre! A sütő aljába érdemes egy tepsiben 1-1,5 dl vizet is tenni, a páráért a kelt tészták igen hálásak :).
Az alapreceptet a Nők Lapja Desszert I.évfolyam/I. számában leltem fel, és Nagy Tünde nevét dicséri. Ezúton is nagyon köszönöm 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: