A kelt tészták nagy rajongójaként elfogultság nélkül mondhatom, hogy elképesztően jó ez a tészta. Mindig, ha kelt tésztával dolgozunk, leírjuk az elmaradhatatlant, miszerint akkor jó, ha elválik a tál falától, ami így is van, de ez a tészta nem simán elválik, hanem kis gömböcként legurul róla, egy szem liszt nem maradt a tálban, nemhogy morzsa, mire összegyúrtam. Olyan selymes, tökéletes, pihe-puha lett, hogy szinte mesét olvastam neki, mikor bebugyoláltam, és melegre raktam kelni… 😀
Szívből ajánlom, gazdag tésztájú, karizmatikus ízű snack. Szerintem különleges.
A recept alapját a Nők Lapja desszert legutóbbi számában találtam, és onnan variálgattam kedvemre tovább.
Hozzávalók:
1,5 dl tej
4 g szárított élesztő
1 tk cukor
1 tk só
1 dl olívaolaj
1 dl tejföl
40 dkg liszt
1 kis üveg zöld pesto
Tökmag, lenmag, szezámmag 5-5 dkg
1 csomag Fekete-erdei sonka
1 tojás
A tejet a cukorral langyosítsd meg, majd add hozzá az élesztőt, keverd el, és adj neki 10-15 percet. Amíg a tej és az élesztő viszonyba kezd, szitáld tálba a lisztet, add hozzá a sót, olajat, tejfölt, és az élesztős, immáron habos tejet. Gyúrd, amíg a fent leírt tökéletes kis gömböchöz el nem érsz.
Az eredeti recept 30 dkg lisztet kért, ami tökéletesen összeállt, de az élesztős tejjel végül nokedli állagú tészta lett :(, így addig pluszliszteztem, amíg újra tökéletes nem lett. Nem mértem, mennyit adtam hozzá, nem volt hozzá tiszta kezem ;), de legaláb 10 dkg-ot. Remélem, Hozzád így a tökéletes arányok jutnak így el. Írtam már többször, de nem lehet elégszer, akkor lesz igazi a tészta, ha az alapanyagok szobahőmérsékletűek, mikor elkezdesz dolgozni velük.
Szóval, a kész kis bucit takargasd be melegen, és hagyd 1 órán át kelni. Ha megkelt, nyújtsd 0,5-1 cm vastag téglalappá, kend meg pestóval, és vágd fel 2-3 cm vastag csíkokra. A csíkokat fele-fele arnyában spirál alakban megcsavartam, így hosszúkásabb lett, vagy félbehajtottam, és úgy csavartam meg, így pedig ducibb. Mikor elképzeltem az ízeket, nem tudtam eldönteni, hogy a magos, vagy sonkás változatban lenne autentikusabb, így egy idő után nem is akartam, és kipróbáltam mindkét változatban. Mindkettő zseniális, de hozzá, a sonkás állt közelebb. Megírod, Te melyikbe szerettél bele első harapásra?
Amikor becsavarodtak kellőképpen, melegítsd elő a sütőt, légkeverésre, 180 fokra, sorakoztasd őket egymás mellé sütőpapírra, hagyj helyet a kelésnek, és kend le felvert tojássárgájával. A magos verzióra már sütés előtt rászórtam minden földi jót, de a sonkás verzió, csak az utolsó néhány percre kapta meg sonka csíkjait. Ehhez a zsíros részt levágtam a sonkáról, és kb 0,5 cm vastag csíkokat tekertem a tésztára.
20-25 perc alatt lesznek tökéletesek. Ne menj ki a konyhából, mert igazi illatorgiáról maradnál le.
Annyira finom, olaszos kis semmiség, ugye kipróbálod Te is?
